Kifogyott a tank, avagy a menedzser hyung hanyagolja a benzinkutakat

Cím: Kifogyott a tank, avagy a menedzser hyung hanyagolja a benzinkutakat

Szereplők: Block B, menedzser

Párosok: ZiKyung, UJaeBomb, TaePyo

Műfaj: vígjáték

Figyelmeztetés: fiú x fiú

Írói szemszögben játszódik

A felkelő nap első sugarai szürkés fénybe vonták a csendes kis utcát. A házak csak álltak ott tömören, megrengethetetlenül. Az egész vidék szinte teljes mozdulatlanságba dermedt. Csak a lágy szellő fújdogált, egy üres csokis papírt kergetve maga előtt.

Az ötös számú házban ugyanolyan csönd uralkodott, mint az összes többiben. Az előszobában hét pár cipő hevert szanaszét, mégis rendezetten, hét színes esernyő volt beleillesztve az esernyőtartóba és hét kabát lógott a fogasokról. Az előszobát egy tejüveg ajtó választotta el a lakás többi részétől.

Az ajtón túl is folytatódott a rendetlenség; az egybenyitott konyhát és nappalit egyaránt elborították a földre dobált különböző ruhaneműk, jelentős helyet foglalt az óriási, de üres pizzás doboz, a kanapén árválkodott két játékkonzol, melyet elfelejtettek lekötni a nagyképernyős televízióról - amin jelenleg egy fél pár zokni, meg egy alsónadrág terpeszkedett -, sőt még egy felfújt, kacsás úszógumi is előkerült valahonnan, és most diadalittasan trónolt az ebédlőasztal közepén. A drága pamutszőnyegen különböző eredetű foltok ékeskedtek, és a közepén álló asztalon egy felborult kólásüvegből még mindig csöpögött az üdítő. A már amúgy is piszkos fal és parketta találkozásánál egy szelet pizza lelte meg nyugvóhelyét, miután az elnyűtt tapétán hosszú csíkot húzott.

A nappaliból négy ajtó nyílt négy különböző szobába. Mindegyik csukva volt, egy kivételével. A nyílászáró és a fal közötti keskeny résen alattomosan bekúszott egy kevéske napfény, és rávetült az ágy lábának támaszkodó plüssmedve fényes gomborrára.

A függönyöket gondosan elhúzták, így egy apró fénynyaláb se tudott beférkőzni a helyiségbe, ahol úgy tetszett, mintha egy tornádó söpört volna végig. A helyzet nem sokban különbözött a nappali állapotától, csupán itt félig megevett pepperónis pizza maradékai helyett egy hatalmas kávéfolt díszítette a halványkék falat.

És a fejetlenség közepén elhelyezkedő ágyban egy békésen hortyogó fiú feküdt. A takarója csak lábait fedte, így látni lehetett meztelen felsőtestének egyenletes mozgását. Lepedője valami hatalmas hibát követhetett el, mert jelenleg a földön tartózkodott, gyűrötten, magányosan. Arcát a csupasz matracon pihentette, míg párnáját magához szorította. Ráncai elsimultak, ahogy fejében egymást kergették a szebbnél szebb álomképek.

Mellette az éjjeliszekrényen egy pohár víz, óra és telefonja pihent. Az óra kijelzőjén ekkor megjelent a 06:00 számsor, és telefonja – mintha csak erre a pillanatra várt volna – őrült hangerővel kezdett ordítani. A fiú szemei erre kipattantak, és ijedtében egy nőies sikollyal kísérve lefordult az ágyról.

Idegesen tapogatózott a mobilja után. Néhány elkeseredett próbálkozás után sikerült fogadnia a hívást. Fejét belefúrta az ágya mellett heverő pólókupacba – amin pár pillanata szerencsésen landolt – és úgy motyogta:

- A mikulás beszél. Az ajándékok kiszállítását holnapra halasztom, mivel kedvenc pingvinem lesérült, így vissza kellett utaznom az Északi-sarkra. Szíves megértését köszönöm.

- Hé, Park Kyung! Ébresztő, már hat óra van! Ma fellépés lesz, emlékszel? A te felelősséged lesz, hogy mindenki felkeljen és időben elkészüljön. Két óra múlva ott vagyok, viszem a kisbuszt. És ne merj visszaaludni!

- Értettem, hyung! – dörmögte, miközben küzdött, nehogy leragadjanak a szemei.

- Kyung, feladatot kaptál! Ha nem végzed el rendesen, kiraklak a kisbuszból! – fenyegette meg a vonal túloldalán lévő férfi.

- T-tessék? – dadogott immár éberebben a megszeppent fiú.

- Jól hallottad! – csapta le a telefont beszélgetőpartnere.

- Aish, a menedzser hyung olyan kegyetlen! – morgolódott a megfélemlített, majd egy nagyot ásítva visszahanyatlott a párnául szolgáló ruhái közé.

Egy óra múlva a résnyire nyitott ajtó teljesen kitárult. A küszöböt egy szürke nyuszis mamusz lépte át. A mamusz elcsoszogott a nappali közepéig, és megtorpant a kanapé előtt.

- Hm, kivel kezdjem? – gondolkodott el a mamusz viselője – nevezetesen Park Kyung. – Minhyukkie-val fogom! Őt könnyű felkelteni, én pedig már elvesztegettem egy órát, azzal, hogy próbáltam visszaaludni, de nem sikerült… - morfondírozott, majd lehuppant a mögötte lévő bútorra.

Lerúgta magáról a nyuszis mamuszát, és az egyik ruhakupacból előhalászott egy zoknit. Nézegette egy kicsit, majd fogta magát, és felhúzta csupasz lábszárára, egészen térdéig.

Útja ezután a konyhába vezetett. Ott előkeresett egy serpenyőt, amit elszántan fejére rakott. Pillantása az asztalon heverésző úszógumira esett. Gyorsan beleugrott, majd magához vett egy fakanalat – így indult el felébreszteni társait.

Yookwon fáradtan nyitogatta szemeit, ahogy egy fénycsík ráesett elgyötört arcára. Hirtelen azt sem tudta, hogy kicsoda ő, hol van, ki fekszik mellette, de amire a leginkább kíváncsi volt, az az, hogy ki az az idióta az ajtóban, aki térdzokniban, spongya bobos alsóban, kacsás úszógumiban és a konyhai eszközök felében parádézik, egy nagy fakanállal hadonászva.

Aztán, miután az ismeretlen őrült a fakanalat mintegy kardként feje fölé emelte, és egy csatakiáltással megspékelve rájuk vetette magát, minden beugrott neki.

- Hé! Park Kyung! – hallotta meg Jaehyo dühös hangját. – Miért csináltad ezt? Tudod milyen szépet álmodtam? – ült föl lerázva magáról a rappert a visual. – Ah, jó reggelt Yookwon-shi! Jól aludtál? – érdeklődött negédesen.

- Pompásan, egészen mostanáig, ameddig ez az elmeháborodott fel nem ébresztett! – kereste összeráncolt, dühtől szikrázó szemekkel Kyungot, de ő ekkor már kilépett az ajtón, hogy újabb csapattársait keltse föl, ezáltal teljesítve a rá kimért feladatot.

- Ahh, srácok mi volt ez? – nyöszörögte szemét dörzsölgetve a kettejük között fekvő Minhyuk.

- Nem mi. Inkább ki – állt fel az ágyból Yookwon.

Egy pillantást vetett Jaehyora, és mivel látta, hogy a fiú épp arra készül, hogy átölelje Minhyukot, inkább visszafeküdt melléjük. A visual csak egy bosszankodó nyögéssel nyugtázta, hogy nem fogja olyan könnyen megszerezni a táncost, mint azt eltervezte.

A néma vitát végül Minhyuk döntötte el azzal, hogy egy nagyot nyújtózkodva felült, majd nem törődve a másik kettő felháborodott pillantásaival, szemét dörzsölgetve távozott a szobából.

Kyung ezután Taeil szobája felé vette az irányt. Agya eközben azon járt, hogy mi történhetett a táncos szobájában. Yookwon, Minhyuk és Jaehyo egy ágyban… Megrázta magát, hogy visszatérhessen a jelenbe, és az elé táruló látványra koncentrálhasson. A helyiségben Taeil és Jihoon aludtak egymást ölelve. Az álmos rapper máskor elmosolyodott volna az édes kép láttán, de ezúttal feladatot teljesített.

Levette fejéről a rögtönzött kalapját, és nagy hévvel elkezdte verni azt. A szörnyű ricsajra a legfiatalabb tag összeráncolta homlokát, és lassan kinyitotta a szemét.

 - Mondd, hyung, mit művelsz? Még felébreszted Taeil hyungot!

 - Pont az aaaaaaaaaaa – ásított egy hatalmasat. – célom.

 - De nyűgös lesz, ha nem alhat eleget!

- Jihoon-ah, engem már egy órája felébresztett a menedzser hyung! Hidd el, én nyűgösebb leszek, ha nem kel fel, mint Taeil hyung lesz, ha felkel. Így rád bízom a feladatot, hogy felébreszd!

 - D-d-d-d-d-de hyung! – értetlenkedett P.O. – Én nem…

 - Jihoonnie, a menedzser hyung reggel hatkor felébresztett, kiestem az ágyamból, beszorultam az úszógumiba, és a menedzser hyung megfenyegetett, hogy kirak a kisbuszból! És ennek tetejében annyira álmos vagyok, mint még soha! – fordította vissza fejét Kyung, miközben tovább haladt kifelé.

 - Vigyázz hyung, ajtó… - a maknae mondatát egy hatalmas csattanás szakította félbe. -…félfa

 - Észrevettem – motyogta a falra kenődött Kyung, miközben megpróbálta magát levakarni onnan. Végül homlokát dörzsölgetve kitámolygott a szobából, hogy a legnagyobb kihívás elébe állhasson. – Zicoya… készülj az ébredésre!

És egy csatakiáltással, a kómásan támolygó Minhyukot fellökve, az ajtót berúgva berobbant a még békésen durmoló leader birodalmába. Ott azonban olyan jelenet fogadta, amire nem számított.

Ahelyett, hogy a nyugodtan szuszogó, fülig betakarózott Zico képét látta volna, a fiú az ágy szélén ült, félmeztelenül – épp egy üveg vizet ivott. A behúzott függönyök által garantált sötétségbe belehasított az ajtó kinyitása által betörő fénycsík, egyenesen Jihót megvilágítva.

Kyung lefagyott a küszöbön, és csak nézte, ahogy csapattársa háta kis ívbe hajlik, amint iszik, gerincoszlopa láthatóvá válik, aztán nagyot nyújtózkodva feláll, ledobja az üveget, majd száját megtörölve felé fordul. Az álmos rapper elé tárult minden; a markáns, de kedves arc, a csókolgatni való nyak, az izmos mellkas és a kidolgozott has. Szeme gyorsan felmérte a meztelen felsőtestet, és megpróbálta minél jobban emlékezetébe vésni azt. Hiszen bármennyire is szeretné, valószínűleg nem láthatja újra.

Zico ekkor észrevette őt. Kyung nyelt egy hatalmasat, és belenézett a csillogó szemekbe. A vezetőből hangos sikítás tört fel, és tini lányokat meghazudtoló szégyenlősséggel maga elé kapta az ágyon heverő takaróját, miközben párnájával erősen megdobta a bámuló Kyungot.

 - Menj ki innen Kyung! Nem látod, hogy öltözöm? – zavarta ki dühösen a fiút.

Miután a rapper állát maga után húzva távozott a helyiségből, Zico magára kapta pólóját. Egy elégedett mosollyal nyugtázta, hogy látta megjelenni Kyung szemeiben a vágy szikráit, ahogy fedetlen testét bámulta.

Végül teljes harci díszben lépett ki az ajtaján. Éppen a kilincsért nyúlt, mikor egy éktelen hangos ordítás rázta meg a házat.

 - Park Kyung! Gyere ide most azonnal! Hogy merted arra kényszeríteni Jihoonnie-t, hogy annak ellenére is felkeltsen, hogy tudja, nem volt meg a napi alvásszükségletem! Állj meg, Park Kyung! Ne menekülj előlem! – üvöltötte el magát az utolsóként felébresztett, dühös Taeil.

S miután Kyung nem engedelmeskedett, a legidősebb kergetni kezdte a kanapé körül. Az ülőalkalmatosságon helyet foglaló Yookwon tapsikolva figyelte a párost.

 - De jó, fogócskáztok! Én is játszhatok? – majd válaszra sem várva felpattant, és Taeil után loholt.

Hamar utolérte a fiút, s megpaskolta a vállát.

 - Te vagy a fogó! – öltötte ki rá a nyelvét, és azzal a lendülettel elsprintelt a másik irányba.

Taeil kifáradva rogyott össze a nappali koszos szőnyegén.

 - Fe-he-hel-a-dhom – lihegte nehezen. P.O. éppen felsegítette volna, mikor a ház előtt valaki dudált, és maknae ettől úgy megijedt, hogy egyből elengedte hyungját.

Így a fiú tollpiheként hullt vissza, és terült el a szőnyegen.

A menedzser homlokát masszírozva szállt be az autóba. Mire odaért, mindenki készen állt az indulásra (Kyungot kivéve, akiről még le kellett operálni az úszógumit), így nem kellett betartania fenyegetését. Viszont megbánta, hogy pont a rappert ébresztette fel, mivel ő ettől volt most elmondása szerint „olyan fáradt, mint a csap, mikor nem zárják el rendesen, és egész éjszaka csöpög”. Így eldőlt a hátsó ülésen – az egészet elfoglalva, és a csapok sanyarú sorsáról fantáziálva mély álomba merült. Szerencsére a mikrobusz elég nagy volt az ilyen akciókhoz, így Kyung hatékonyan orvosolhatta az alváshiánnyal kapcsolatos problémáit.

A csapat egy óra múlva már az elnéptelenedett országúton hajtott. Csak néhány másik elvetemült sofőr vállalkozott rajtuk kívül erre az útra, ezáltal könnyű volt a haladás. Az autóban kellemes zsivaj uralkodott; a hortyogó Kyungot és a nagyokat sóhajtozó menedzsert leszámítva mindenki vidáman énekelt, illetve rappelt. Így hát senkinek sem tűnt fel, mikor a kocsi műszerfalán a kanna jel elkezdett pirosan villogni és csipogni.

Arra is csak az elől ülő Zico, Taeil és Jihoon. eszmélt, hogy lehajtottak a lehúzódó sávba, majd hamarosan meg is álltak. A többiek csak nyugodtan énekelgettek tovább, míg a menedzser a telefonját kereste, a három tag pedig nagy szemekkel, kissé aggódva nézte.

 - Nililili… - énekelte Jaehyo belefeledkezve. – Srácok, csak nekem tűnt fel, hogy egy ideje már nem suhannak el úgy a fák meg a minden az ablakon?

 - Az agyadban suhannak a fák! – kólintotta fejbe Minhyuk.

 - Az én fám máshol suhanna… ha érted mire célzok – vigyorgott perverzen a visual a táncosra.

 - Szállj le Minhyukkie-ról! – kelt B Bomb védelmére Yookwon. – Amúgy igaza van, tényleg megálltunk!

 - Na látod! De miért álltunk meg?

 - Mégis honnan tudjuk? - morogták kórusban a többiek.

 - Csak gondoltam… hé, hová megy a menedzser hyung? – érdeklődött Jaehyo, mikor észrevette, hogy az említett személy hangos ajtócsapódással elhagyja a járművet.

 - Nem tudom. Hé, Jihoon-ah, menj szépen utána, és kérdezd meg! – utasította a fiút Taeil.

 - Rendben Taeil hyung! – válaszolta készségesen a maknae, majd szintén távozott.

Miután hatan maradtak, az autóban kínos csönd uralkodott el. Csak Kyung egyenletes szuszogása törte meg a némaságot.

Odakint P.O. gyorsan közelítette meg a menedzsert. A férfi kabátját fél kézzel összehúzta magán, míg másik kezével stoppolni próbált. Az úton rakoncátlanul végigszáguldó szél összeborzolta tincseit.

 - Hyung, mi történt? – üvöltötte a fiú, hogy a másik biztosan megértse.

 - ELFOGYOTT A BENZIN! – üvöltött vissza.

 - ÉS MOST MIT CSINÁLSZ?

 - STOPPOLOK!

 - ÉS VELÜNK MI LESZ?

 - MENJ VISSZA, ÉS MONDD MEG, HOGY VÁRJANAK! HAMAROSAN JÖVÖK! HOZOK SEGÍTSÉGET!

 - RENDBEN!

És Jihoon visszafelé vette az irányt a kocsihoz, ahol még mindig hullahangulat uralkodott. Eközben a menedzser előtt lefékezett az autó, és egy szépen mosolygó, mély dekoltázsú hölgy kedvesen biccentve jelezte a férfinak, hogy beszállhat.

 - Hé, Jihoon, mi történt? – kérdezte Zico.

 - Kifogyott a tank!

 - És hová ment a menedzser hyung?

 - Segítségért! – kezdett el bőszen bólogatni a legfiatalabb.

 - Na, akkor egy ideig még itt ülünk!

 - Nemrég eljöttünk egy benzinkút mellett… - jegyezte meg Jaehyo halkan.

 - Honnan tudnád? – horkant fel Yookwon. – Hiszen végig Minhyukot szuggeráltad!

 - Nem mintha te nem ezt tetted volna!

 - Igaza van, én is láttam! – szólt közbe Taeil.

 - Akkor mi lesz most? – néztek mind Zicóra.

 - Valamelyikünk elmegy a benzinkútra, és hoz egy kanna üzemanyagot! Mi addig itt várunk! – okoskodta ki a leader.

 - De ki menjen?

 - Menjen Yookwon! Neki a legjobb az irányérzéke! – javasolta P.O.

 - Nem hagyom itt Jaehyót és Minhyukot kettesben! – visszakozott egyből a táncos.

 - Akkor elmegyek veled! – sóhajtotta Bomb.

 - Azt viszont én nem hagyom! – szögezte le egyből Jaehyo.

 - Akkor menjünk hárman!

 - Nem mentek ti hárman sehová! Még a szomszéd sávba se tudnátok biztonságban átmenni!

 - Akkor ők hárman kilőve… mi maradtunk! – mutatott végig magunk Taeil.

 - Te vagy a legidősebb! Menj te! – szólalt meg Yookwon.

 - De én elveszek!

 - Én szívesen elmegyek Taeil hyunggal bárhová.

 - Akkor abból nem lesz benzin, mert ti ketten az első bokornál leragadnátok.

 - Akkor csak Zico maradt…

 - A kapitány soha nem hagyja el a süllyedő hajót! – hárított Jiho. – Másrészről pedig, nem mernélek egedül hagyni benneteket!

 - Miért nem keltjük föl Kyungot? – kérdezte ártatlanul a maknae.

 - Őt most lehetetlen lenne felkelteni! – nevette el magát Minhyuk. – Egész úton próbálkoztam vele!

 - Hát, csak egy megoldás maradt; tolnunk kell a kocsit! Négyen mennek hátulra, egy ember előre, egy pedig kormányozni fog! – osztotta a parancsokat a leader. – Taeil lesz elől, Yookwon kezd a kormánynál, a többiek jönnek hátra!

 - De…

 - Nincs ellenvetés! Gyerünk! – tapsolt párat, hogy nyomatékosítsa szavait, majd mintegy példát mutatva, elindult a jármű hátulja felé. És bár nem értette minek, figyelmét az sem kerülte el, hogy néhányan áthelyezték az alvó Kyungot a sofőr mögötti ülésre.

***

A fiúk már egy ideje küszködtek az autóval, mikor Minhyukot leváltotta Pyo.

 - Ahh, Minhyukom, már hiányoztál! – integetett neki csábosan Jaehyo.

 - Kipihented egy kicsit magadat? – puhatolózott kedvesen Yookwon.

 - Olyan szépen csillog a szemed!

 - A szél kicsit összeborzolta a hajadat, de még ez is jól áll!

Zico csak a fejét kapkodta, ahogy egymás után repültek a bókok, replikák, és sértések. Egy idő után összefolyt előtte, hogy ki mit mondott, nem bírta figyelemmel követni, hogy ki kicsodát szid, ki kit akar megdönteni, kit hívtak ki párbajra, mikor elviselhető a nyomulás és ki kinek bókol.

Végül fejét tenyerébe temette, és nagyot sóhajtva nekifeszült az kocsinak. Egy ideig még csöndben tűrte, csak hallgatagon szemlélte az aszfaltot, és azon gondolkozott, hogy miért tűnik hirtelen minden sokkal lassabbnak és kínkeservesebbnek.

 - Nem bírom tovább! – csattant fel. – Én jövök! – és elindult, hogy leváltsa Jihoont.

Miközben hátul a leadert az őrültbe kergették, Taeil majd megszakadt, hogy tolást mímelve, lassan sétáljon a járgány mellett. P.O. lehúzott ablakon keresztül tartotta szóval hyungját.

 - Jihoonnie, nem gondolod, hogy beülhetnék oda melléd? – kérdezte szempilláit remegtetve.

 - Taeil hyung, nem szabad!

 - És ha az öledbe ülnék? – vetette be ütőkártyáját a fiú.

 - D-d-de hyung… Ha a többiek észreveszik…

 - Ugyan már, nem lesz semmi baj! Bízz bennem! – és választ nem is várva, kinyitotta az ajtót, és belehuppant a megszeppent Jihoon ölébe.

A legidősebb talán csak tíz-tizenöt percet utazhatott kényelmesen, mikor Zico felbukkant. A leader nagyon csúnyán nézett rájuk, így ők minden szó nélkül, sunyítva szálltak ki.

 - Ti meg mit műveltetek? Mindegy is! Taeil, cserélj helyet Minhyukkal, te pedig, Jihoon, menj hátra az én helyemre! – intézte el a párost ennyivel, és miután megtörtént a csere, beült a kormány mögé.

Talán öt perce haladhattak az új formációban, mikor Kyung ébredezni kezdett. Orrát betöltötte a kisbusz jellegzetes illata. Ahogy kómásan ülőhelyzetbe tornázta magát, meglátott maga előtt egy ismerős üstököt.

 - Zicoya - ásította.

 - Felébredtél?

 - Fel.

És mindennemű ellenkezést, vagy figyelmeztetést mellőzve Kyung hátulról átölelte Zicot, és tapizni kezdte, miközben valami ultrakényelmes párnáról hadovált.

 - Kispárnám… hogy hiányoztál nekem! – suttogta félálomban.

 - Kyung!

 - Mi az párnácskám?

 - Én nem vagyok párna! Inkább feküdj vissza!

 - Ne beszélj vissza párna!

 - Ennyi, elegem van!

Minhyuk csak annyit vett észre, hogy hirtelen csapódik az ajtó, Zico idegesen kiszáll, kinyitja a hátsó ajtót, kihalássza Kyungot, hátramegy s a csapódásokból és méltatlankodó, valamint kíváncsiskodó megjegyzésekből ítélve a csomagtartó gyömöszöli őt, és visszaül a helyére. Mindezt szó nélkül.

A táncos elmosolyodott a komikus jeleneten, ám ekkor feltűnt neki valami. A kihalt országúton egy autómentő közeledett feléjük.

 - Megmenekültünk! – kiáltott fel ujjongva, mikor az autómentő lefékezett előttük, és a menedzser kiszállt a sofőrje mellől.

 - Hát ti srácok?

 - Benzinkutat kerestünk - vakarta meg tarkóját Zico, aki időközben előkerült a volán mögül.

 - De hol van Kyung?

 - Ja, hát a csomagtartóban.

 - Szedjétek ki, aztán megyünk haza! A fellépést én elrendeztem.

A srácok megkönnyebbülve, fáradtan szálltak be a mikrobuszba, ami hamarosan az autómentő platóján állt. Mindenki csöndben beszélgetett. Kyung pedig a leghátsó ülésen, ezúttal buksiját Zico ölébe hajtva aludhatott.