Cigaretta

Cigaretta

[Cheetah x Jessi]

A lány fehér ingben hevert a kanapén. Előtte üvegasztal, rajta hamutartó, benne elnyomott csikkek. A lányszájában már égett a következő szál; két ujjal vette ki vörösre festett ajkai közül, és jólesően fújta ki a szürke, büdös füstöt.

A lány fehér ingben dohányozott a kanapén. Előtte üvegasztal, az üvegasztalon üvegpohár, benne vörös folyadék, mellette üres üvegek szépen, háromszögbe rendezve.

A lány fehér ingben az asztal felé hajolt a kanapéról, és elnyomta a csikket a hamutartóban. Lehúzta a maradék bort, aztán visszahanyatlott a bútorra. Elterpeszkedett, kinyújtózott: kedvtelve nézegette mozgó lábujjait. Hosszú műkörmével dobolt a karfán, néha-néha beletúrva rövid, fekete hajába. Nagyot sóhajtva ejtette hátra a fejét, és a plafont kezdte nézni. Rá akart gyújtani megint.

Csengettek. A fehér inges lány lendületesen állt fel, de kissé bosszankodva indult el az ajtó felé. Mezítláb, óvatosan kerülgette a földön szétszóródott üvegcserepeket és felborult mirelitétel maradványokat. Rendet kéne raknia majd valamikor.

Hangos kulcszörgés nyomán végre kitárta az ajtót, nem zavartatva magát, hogy csak egy combközépig érő ingben áll a látogató elé. A hirtelen érkezett fény elvakította a benti behúzott függönyök által biztosított félhomály után.

A küszöbön fekete kabátos, hosszú szőkésbarna hajú nő állt. A fehér inges félrehúzódott az útból, és a másik belépett a házba. Száját undorodva félrehúzván lépkedett a káoszban az ablakhoz, hogy széthúzhassa a függönyöket. A házigazda az ajtót bezárva utána ment. Hangosan felmordulva jelzett látogatójának, hogy hagyja abba mozdulatait: nem akarta, hogy bármi megváltozzon, jelenleg jól érezte magát a koszban. Előbb-utóbb biztosan beleun, és akkor majd rendet tesz maga. Remélte, hogy vendége nem azért jött, hogy ezzel foglalja el magát.

Mást akart.

Nagyon mást.

Végül az asztalhoz lépett, és rágyújtott újból. Felvont szemöldökkel nézett az ablaknál állóra, de ő csak megrázta a fejét. Nem volt most kedve ehhez. Idegesen nézett végig a káoszon, ami a lakásban fogadta. Számított valami ilyesmire, de nem erre. Nem egy sötét, szeméttel teli üregre: de ezt kapta. És ennek az üregnek a közepén ott gubbasztott ő, a rövid, fekete hajával, a műkörmeivel, a vörös szájával fehér ingjében. És ajkai közül egy szál cigaretta lógott ki, és a cigaretta vége parázslott, fényfolt a semmiben, és a hamu leesett, és a cigaretta csak fityegett tovább, flegmán, ráserántsul a világra. És aztán a füst, az édes, édes, gyűlöletes füst szállt elő a kerekre nyílt ajkak közül, és egy pillanatra előbukkanta a nyelve, melyen pár perccel ezelőtt borgyöngyök csorogtak végig, és olyan csábítóan bűnös volt – a nő elindult a másik felé. Meggondolta magát.

Kért egy szálat, és ő is rágyújtott. Lehuppantak a kanapéra – a fehér inges nő így ült a fekete kabátos mellett a kanapén, csendben, sötétben, nyugodtan szívva be a nikotint. A lakó a bútor háttámlájának dőlve széttárta kezeit, hátraszegte fejét, úgy engedvén szabadjára a füstöt. Ujjbegyei között lassan elégett a csikk. Elnyomta a hamutartóban, a többi közé dobva a végére ért szálat.

Aztán nézte látogatóját. Ő tudomást se véve róla mérte fel a romokban álló nappali állapotát, nyugodtan tüdőzve be a nikotint. Megnyalta száját: szomjas volt. Mintha olvasott volna gondolataiban, a másik nő felé nyújtott egy pohár bort. Nem tudta, honnan került elő, hiszen már csak üres üvegeket látott, de nem zavartatta magát, elfogadta az italt. Belenézett a sötét, gyönyörű cicaszemekbe, és azok visszanéztek rá.

Bámulták egymást.

A vendég mozdult először, kezét a másikéra csúsztatta, és ott hagyta. Kortyolt egyet. A rövid hajú köre következett: olyan közel préselődött, ahogy csak bírt, a borospohár szorult csak testük közé. Alkohol- és dohányszagú leheletük egymás arcának csapódott, végül ajkaik egymásnak préselődtek. Tökéletes pillanat volt: egyikük sem irányított, egyenlők voltak egymással. A pohár megbillent, a folyadék végigfolyt a fehér anyagon.

A nő borfoltos ingben a kanapén ülve tovább csókolta a vele szemben fekete kabátban ülő nőt.